 |
| Borbándi Gyula |
Borbándi Gyula
(1919 – 2014)
Széchenyi-díjas magyar író, történész, rádiós- és folyóirat szerkesztő, a magyar emigráció kiemelkedő alakja elhunyt
Szintézisteremtő személyiség volt, az elfogulatlanság és a szabad szellem, a józan politikai gondolkodás, a szellemi értékek felismerője és gondozója, az igényesség és tárgyszerűség ihletett megfogalmazója. Olyanokat is közös asztalhoz, mikrofonhoz, folyóirat oldalakra, tehát az általa gondozott szellemi műhelyekbe tudott invitálni, akik egymással egyébként nehezen találtak közös nevezőt. Az elnyomatás éveiben úgy őrizte és ápolta a magyar szabadság gondolatát, hogy nem ismerte a gyűlöletet a politikai ellenfelekkel szemben, viszont a pontos fogalmazásról, a kemény kritikáról és szuverenitásáról soha nem mondott le. Minden megszólalásával, munkájával az emigráció szellemi hazatérését segítette.
1938-1942 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett államtudományi doktorátust. 1941-1949 között a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tisztviselője, közben 1942-1945 között katonai szolgálatot teljesített. 1949-ben politikai okokból menekült el Magyarországról.1951 nyarán Münchenben telepedet le. 1951-1984 között Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa. 1979-1984 között a magyar osztály helyettes igazgatója. 1951-ben Zürichben részt vett a Látóhatár folyóirat megindításában, 1953-1957 között a folyóirat főmunkatársa, 1957-1958 között főszerkesztője. 1958-1990 között pedig az Új Látóhatár című folyóiratot felelős szerkesztője. 1970-1980 között a Hontalan Írók PEN-központjában a német nyelvterület alelnöke. 1991 óta a müncheni Ungarn-Jahrbuch szerkesztőségének tagja. 1991-2001 között a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság végrehajtó bizottsági tagja. 1992 óta a Magyar Szemle szerkesztőbizottsági tagja. 1995 óta a Bécsi Napló szerkesztőbizottsági tagja. Úgyszólván minden jelentős emigráns folyóiratban jelentek meg írásai. Kötetei nélkülözhetetlen forrásmunkák, élvezetes olvasmányok, a magyar irodalom és szellemtörténet maradandó darabjai.
közlés felesége, Juhász Olga megbízásából
A legutóbbi fontosabb hír ez volt a kiváló történészről:
Digitális formában is elérhetővé válik az Új Látóhatár című, 1989-ig megjelent, magyar emigránsok által szerkesztett folyóirat legtöbb száma, az archívum csütörtöki bemutatóján köszöntötték Borbándi Gyula Széchenyi-díjas történészt, írót, szerkesztőt 94. születésnapja alkalmából.
Az eseményen Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet főigazgató-helyettese és Szeredi Pál történész, az Új Látóhatár digitális archívum főszerkesztője köszöntötte Borbándi Gyulát.
Az Új Látóhatár a magyar emigránsok irodalmi és politikai folyóirata volt 1950 és 1989 között, Svájcba emigrált magyar fiatalok alapították, menedékjoguk védelmében titokban szervezték és terjesztették a lapot. Rövid svájci megjelenés után viszont lelepleződtek, a szerkesztőséget előbb Párizsba, majd 1953-ban Münchenbe költöztették. A belső ellentétek 1957-ben egyfajta szakadáshoz vezettek a szerkesztőség összetételében, ennek nyomán indult útjára 1958-ban az Új Látóhatár. Molnár József felelős kiadóként, Borbándi Gyula felelős szerkesztőként a kezdetektől jegyezte a lapot, mellettük az első számon főmunkatársként Bikich Gábor, Kovács Imre és Szabó Zoltán neve szerepelt.
Lezsák Sándor köszöntőjében kiemelte, hogy Borbándi Gyula szellemisége és írásai nagy hatással voltak rá. “Amikor Borbándi Gyuláról beszélünk, akkor a magunk szellemi forrásvidékéről is szólunk, mert sok-sok szálon kötődik Borbándi Gyula életművéhez” – mondta el Lezsák Sándor.
M. Kiss Sándor kiemelte a szerkesztőként ismert Borbándi Gyula írói, naplóírói arcélét, feljegyzéseinek irodalomtörténeti jelentőségét.
A születésnapi köszöntők után, Szeredi Pál bemutatta az Új Látóhatár digitális archívumát. “Összesen 23 ezer 200 oldalnyi Új Látóhatár jelent meg az évek alatt, ebből csupán egy-két lapszámot nem találnak meg az érdeklődők az oldalon, azok technikai okok miatt nem kerültek fel egyelőre digitális formában a köszöntő alkalmával elindított oldalra, ahol hitelesen és korhűen jelennek meg az írások” – mondta el Szeredi Pál.
Borbándi Gyula örömét fejezte ki, hogy az utókor számára fennmaradhatnak az Új Látóhatár oldalai. “Az egész életemet nem a magam érdemének tekintem, hanem a jó Isten ajándékának, aki azzal ajándékozott meg, hogy ilyen magas kort megélhettem. Az, hogy a munkásságomnak mi az értéke és a jelentősége, azt majd az utókor fogja megállapítani, most csak a saját élményeinkre és a saját tapasztalatainkra hagyatkozhatunk” – fogalmazott Borbándi Gyula.
Borbándi Gyula Széchenyi-díjas magyar író, történész, szerkesztő 1919-ben született Budapesten. Egyetemi éveit a Pázmány Péter Tudományegyetemen töltötte. 1941 és 949 között a vallás- és közoktatásügyi minisztérium tisztviselője volt, majd 1949-ben politikai okokból elhagyta Magyarországot. Először Svájcban, majd Münchenben telepedett le. 1951 és 1984 között Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1950-ben Zürichben a Látóhatár alapítóinak egyike volt, 1953 és 1957 között a folyóirat főmunkatársa, 1957 és 1958 között főszerkesztője, 1958 és 1990 között pedig az Új Látóhatár című folyóiratot felelős szerkesztője lett. Munkáiban főleg irodalomtörténeti, történelmi és politikai kérdésekkel foglalkozik, szinte minden jelentős emigráns folyóiratban jelentek meg írásai.
Az eseményen Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet főigazgató-helyettese és Szeredi Pál történész, az Új Látóhatár digitális archívum főszerkesztője köszöntötte Borbándi Gyulát.
Az Új Látóhatár a magyar emigránsok irodalmi és politikai folyóirata volt 1950 és 1989 között, Svájcba emigrált magyar fiatalok alapították, menedékjoguk védelmében titokban szervezték és terjesztették a lapot. Rövid svájci megjelenés után viszont lelepleződtek, a szerkesztőséget előbb Párizsba, majd 1953-ban Münchenbe költöztették. A belső ellentétek 1957-ben egyfajta szakadáshoz vezettek a szerkesztőség összetételében, ennek nyomán indult útjára 1958-ban az Új Látóhatár. Molnár József felelős kiadóként, Borbándi Gyula felelős szerkesztőként a kezdetektől jegyezte a lapot, mellettük az első számon főmunkatársként Bikich Gábor, Kovács Imre és Szabó Zoltán neve szerepelt.
Lezsák Sándor köszöntőjében kiemelte, hogy Borbándi Gyula szellemisége és írásai nagy hatással voltak rá. “Amikor Borbándi Gyuláról beszélünk, akkor a magunk szellemi forrásvidékéről is szólunk, mert sok-sok szálon kötődik Borbándi Gyula életművéhez” – mondta el Lezsák Sándor.
M. Kiss Sándor kiemelte a szerkesztőként ismert Borbándi Gyula írói, naplóírói arcélét, feljegyzéseinek irodalomtörténeti jelentőségét.
A születésnapi köszöntők után, Szeredi Pál bemutatta az Új Látóhatár digitális archívumát. “Összesen 23 ezer 200 oldalnyi Új Látóhatár jelent meg az évek alatt, ebből csupán egy-két lapszámot nem találnak meg az érdeklődők az oldalon, azok technikai okok miatt nem kerültek fel egyelőre digitális formában a köszöntő alkalmával elindított oldalra, ahol hitelesen és korhűen jelennek meg az írások” – mondta el Szeredi Pál.
Borbándi Gyula örömét fejezte ki, hogy az utókor számára fennmaradhatnak az Új Látóhatár oldalai. “Az egész életemet nem a magam érdemének tekintem, hanem a jó Isten ajándékának, aki azzal ajándékozott meg, hogy ilyen magas kort megélhettem. Az, hogy a munkásságomnak mi az értéke és a jelentősége, azt majd az utókor fogja megállapítani, most csak a saját élményeinkre és a saját tapasztalatainkra hagyatkozhatunk” – fogalmazott Borbándi Gyula.
Borbándi Gyula Széchenyi-díjas magyar író, történész, szerkesztő 1919-ben született Budapesten. Egyetemi éveit a Pázmány Péter Tudományegyetemen töltötte. 1941 és 949 között a vallás- és közoktatásügyi minisztérium tisztviselője volt, majd 1949-ben politikai okokból elhagyta Magyarországot. Először Svájcban, majd Münchenben telepedett le. 1951 és 1984 között Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1950-ben Zürichben a Látóhatár alapítóinak egyike volt, 1953 és 1957 között a folyóirat főmunkatársa, 1957 és 1958 között főszerkesztője, 1958 és 1990 között pedig az Új Látóhatár című folyóiratot felelős szerkesztője lett. Munkáiban főleg irodalomtörténeti, történelmi és politikai kérdésekkel foglalkozik, szinte minden jelentős emigráns folyóiratban jelentek meg írásai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése