Jászsági Civil Vándordíj 2019

A Jászsági Civil Vándordíjat

és a vele járó 200.000 forint elismerést tizedik alkalommal ítélte oda "A Jászságért" Alapítvány Kuratóriuma.

A "Dósai" Honismereti Szakkör 1984-ben alakult Gulyás János tanár
vezetésével. Összegyűjtötték falujuk tárgyi emlékeit, melyet 1989-től
tájházban mutattak be. Létrehozták Jászdózsa második világháborús
emlékművét. Feltérképezték az egykor népes tanyavilágot. Megszervezték
az elszármazottak találkozóját, kapcsolatot építettek ki az erdélyi
Nyújtód községgel. Emléktáblát állítottak Jászdózsa köztiszteletben
álló néhai községi orvosának.

Rendszeresen megjelenítik a múlt századi falusi élet eseményeit. A
kézi aratás, a paraszti feldolgozó ipar fogásai, az egykori falusi
esték hangulatának felidézése mellett sor került paraszti lakodalomra,
s a nevezetes jász táncalkalom, a pendzsom felelevenítésére. Több
sikeres programjuk társrendezője volt a Jászok Egyesülete, melyhez
1994-ben csatlakoztak. Eredményesen együttműködnek a Szent Mihály
Cserkészcsapattal, testvértelepüléseikkel, a Jászság honismereti
szakköreivel. Jelenlegi vezetőjük Zsidei Andrásné.

Munkájuk elismeréseként megkapták a "Jászdózsa Községért" kitüntető
díjat.

A szakkör közösségmegtartó és hagyományőrző szerepe meghatározó
Jászdózsa életében. A "Dósai" Honismereti Szakkör eredményei és
törekvései méltóak a támogatásra és a Jászsági Civil Vándordíj
elnyerésére.

A vándordíjat Jászdózsán, 2019 őszén adják át.

Magvető, Hévíz - hajléktalanok; Macskajáték

A Magvető Kiadó és a Hévíz folyóirat munkatársai hajléktalanoknak főznek a Food Truck Udvarban (1094 Budapest, Üllői út 51.) január 21-én (szombaton) 14 és 17 óra között. A főzés ideje alatt szerzőink olvasnak fel műveikből, és a jelenlévők könyveink és a HÉVÍZ folyóiratok megvásárlásával támogathatják a rászorulókat.
A teljes bevételt a hajléktalanokat segítő Budapest Bike Maffia kapja meg.

Felolvasnak: Bende Tamás, Bognár Péter, Bödőcs Tibor, Cserna-Szabó András, Csete Soma, Darida Benedek, Erdős Virág, Farkas Balázs, Ferencz Mónika, Gelencsér Milán, György Péter, Hevesi Judit, Király Levente, Kollár-Klemencz László, Krusovszky Dénes, Lángh Júlia, Nagy Dániel, Nyerges Gábor Ádám, Peer Krisztián, Potozky László, Spiró György, Szakonyi Károly, Szálinger Balázs, Szaniszló Judit, Szántó T. Gábor, Szijj Ferenc, Szőcs Petra, Tamás Zsuzsa, Toroczkay András, Tótfalusi Ágnes, Vajna Ádám, Zoltán Gábor...
(A lista folyamatosan bővül.)

A kész ételt a Budapest Bike Maffia szállítja ki a rászorulóknak.

Szervezők: Magvető Kiadó, Hévíz folyóirat, Élesztő Food Truck Udvar, Budapest Bike Maffia

Mindenkit szeretettel várunk!

_________________________________________________

Örkény István: Macskajáték

2017. január 21., február 3., 21., Budaörsi Latinovits Színház

A Macskajáték az elmúlás melankóliájával szemben arról a fájdalmas, mulatságos és groteszk küzdelemről szól, ahogy az ember mégis, mindennek ellenére dacolni képes a halállal.

A Macskajátékot ma már - jó ideje - a magyar drámairodalom klasszikusai között tartjuk számon. (...) A maga idejében forradalmi mű volt, a korabeli magyar színházi nyelvet megújító, új utakon járó szabálytalanság. Jár neki tehát, hogy újra és újra megkeressük azt az új vagy más formát, melyben ez az örök kortárs ugyanolyan jól érzi magát, mint eredeti köntösében.

A Macskajáték amúgy azért is vált klasszikussá, mert olyan egyetemes dologról szól - jelesül a halálról, vagy még tágabban az elmúlásról -, melyhez mindannyiunknak zsigeri közünk van. Elemi tapasztalásunk, hogy a dolgok természete az, hogy elmúljanak. Az ember, e gondolkodó nádszál Örkény szavaival "az egyetlen lény, amely tudja magáról, hogy meghal". A Macskajáték az elmúlás melankóliájával szemben arról a fájdalmas, mulatságos és groteszk küzdelemről szól, ahogy az ember mégis, mindennek ellenére dacolni képes a halállal. Ez a harc zavarba ejtően ismerős. Magyar dac, mondhatnánk. Egy szerelmi háromszöget látunk a darabban, benne a mi Budapestünket a hatvanas-hetvenes évek állóvizében. Vagyis inkább a mában, voltaképpen mindegy, a lényeg nem változott.

De mi a lényeg? Mi vagyunk a lényeg. Budapest, vagy ha úgy tetszik, Magyarország lakóinak lelkülete a lényeg. Utcáink, kapualjaink, lépcsőházaink, lakásaink és szobáink levegője. A félszavak, melyekből megértjük egymást. És a félszavak többé állnak össze, mint amik: sorssá. Ellenszegülni az elmúlás kikerülhetetlen törvényének, pofán röhögni azt, akivel szemben esélytelen vagyok: nagy, kollektív személyiségjegyeink egyike ez. A mi magyar sorsunk, mondhatnánk. A BUDAÖRSI LATINOVITS SZÍNHÁZ előadása.

________________________________________________

 Budapest Service

Elhunyt Borbándi Gyula (1919 – 2014)

Borbándi Gyula

Borbándi Gyula 2014. július 23-án délután hunyt el budapesti otthonában, életének 95. évében. Széchenyi-díjas író, történész, rádiós- és folyóirat-szerkesztő, a magyar 1951 és 1984 között Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1951-ben részt vett az emigránsok által szerkesztett Látóhatár folyóirat megindításában, később ennek főmunkatársa, majd főszerkesztője, 1958-1990 között pedig az Új Látóhatár felelős szerkesztője volt. 1992 óta a Magyar Szemle, 1995 óta a Bécsi Napló szerkesztőbizottsági tagja volt.

Borbándi Gyula

(1919 – 2014)

Széchenyi-díjas magyar író, történész, rádiós- és folyóirat szerkesztő, a magyar emigráció kiemelkedő alakja elhunyt


Szintézisteremtő személyiség volt, az elfogulatlanság és a szabad szellem, a józan politikai gondolkodás, a szellemi értékek felismerője és gondozója, az igényesség és tárgyszerűség ihletett megfogalmazója. Olyanokat is közös asztalhoz, mikrofonhoz, folyóirat oldalakra, tehát az általa gondozott szellemi műhelyekbe tudott invitálni, akik egymással egyébként nehezen találtak közös nevezőt. Az elnyomatás éveiben úgy őrizte és ápolta a magyar szabadság gondolatát, hogy nem ismerte a gyűlöletet a politikai ellenfelekkel szemben, viszont a pontos fogalmazásról, a kemény kritikáról és szuverenitásáról soha nem mondott le. Minden megszólalásával, munkájával az emigráció szellemi hazatérését segítette.    

1938-1942 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett államtudományi doktorátust. 1941-1949 között a Vallás- és Közoktatási Minisztérium tisztviselője, közben 1942-1945 között katonai szolgálatot teljesített. 1949-ben politikai okokból menekült el Magyarországról.1951 nyarán Münchenben telepedet le. 1951-1984 között Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa. 1979-1984 között a magyar osztály helyettes igazgatója. 1951-ben Zürichben részt vett a Látóhatár folyóirat megindításában, 1953-1957 között a folyóirat főmunkatársa, 1957-1958 között főszerkesztője. 1958-1990 között pedig az Új Látóhatár című folyóiratot felelős szerkesztője. 1970-1980 között a Hontalan Írók PEN-központjában a német nyelvterület alelnöke. 1991 óta a müncheni Ungarn-Jahrbuch szerkesztőségének tagja. 1991-2001 között a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság végrehajtó bizottsági tagja. 1992 óta a Magyar Szemle szerkesztőbizottsági tagja. 1995 óta a Bécsi Napló szerkesztőbizottsági tagja. Úgyszólván minden jelentős emigráns folyóiratban jelentek meg írásai. Kötetei nélkülözhetetlen forrásmunkák, élvezetes olvasmányok, a magyar irodalom és szellemtörténet maradandó darabjai.

közlés felesége, Juhász Olga megbízásából

   

A legutóbbi fontosabb hír ez volt a kiváló történészről:

Digitális formában is elérhetővé válik az Új Látóhatár című, 1989-ig megjelent, magyar emigránsok által szerkesztett folyóirat legtöbb száma, az archívum csütörtöki bemutatóján köszöntötték Borbándi Gyula Széchenyi-díjas történészt, írót, szerkesztőt 94. születésnapja alkalmából.

Az eseményen Lezsák Sándor az Országgyűlés alelnöke, M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet főigazgató-helyettese és Szeredi Pál történész, az Új Látóhatár digitális archívum főszerkesztője köszöntötte Borbándi Gyulát.

Az Új Látóhatár a magyar emigránsok irodalmi és politikai folyóirata volt 1950 és 1989 között, Svájcba emigrált magyar fiatalok alapították, menedékjoguk védelmében titokban szervezték és terjesztették a lapot. Rövid svájci megjelenés után viszont lelepleződtek, a szerkesztőséget előbb Párizsba, majd 1953-ban Münchenbe költöztették. A belső ellentétek 1957-ben egyfajta szakadáshoz vezettek a szerkesztőség összetételében, ennek nyomán indult útjára 1958-ban az Új Látóhatár. Molnár József felelős kiadóként, Borbándi Gyula felelős szerkesztőként a kezdetektől jegyezte a lapot, mellettük az első számon főmunkatársként Bikich Gábor, Kovács Imre és Szabó Zoltán neve szerepelt.

Lezsák Sándor köszöntőjében kiemelte, hogy Borbándi Gyula szellemisége és írásai nagy hatással voltak rá. “Amikor Borbándi Gyuláról beszélünk, akkor a magunk szellemi forrásvidékéről is szólunk, mert sok-sok szálon kötődik Borbándi Gyula életművéhez” – mondta el Lezsák Sándor.

M. Kiss Sándor kiemelte a szerkesztőként ismert Borbándi Gyula írói, naplóírói arcélét, feljegyzéseinek irodalomtörténeti jelentőségét.

A születésnapi köszöntők után, Szeredi Pál bemutatta az Új Látóhatár digitális archívumát. “Összesen 23 ezer 200 oldalnyi Új Látóhatár jelent meg az évek alatt, ebből csupán egy-két lapszámot nem találnak meg az érdeklődők az oldalon, azok technikai okok miatt nem kerültek fel egyelőre digitális formában a köszöntő alkalmával elindított oldalra, ahol hitelesen és korhűen jelennek meg az írások” – mondta el Szeredi Pál.

Borbándi Gyula örömét fejezte ki, hogy az utókor számára fennmaradhatnak az Új Látóhatár oldalai. “Az egész életemet nem a magam érdemének tekintem, hanem a jó Isten ajándékának, aki azzal ajándékozott meg, hogy ilyen magas kort megélhettem. Az, hogy a munkásságomnak mi az értéke és a jelentősége, azt majd az utókor fogja megállapítani, most csak a saját élményeinkre és a saját tapasztalatainkra hagyatkozhatunk” – fogalmazott Borbándi Gyula.

Borbándi Gyula Széchenyi-díjas magyar író, történész, szerkesztő 1919-ben született Budapesten. Egyetemi éveit a Pázmány Péter Tudományegyetemen töltötte. 1941 és 949 között a vallás- és közoktatásügyi minisztérium tisztviselője volt, majd 1949-ben politikai okokból elhagyta Magyarországot. Először Svájcban, majd Münchenben telepedett le. 1951 és 1984 között Gyulai Ernő néven a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. 1950-ben Zürichben a Látóhatár alapítóinak egyike volt, 1953 és 1957 között a folyóirat főmunkatársa, 1957 és 1958 között főszerkesztője, 1958 és 1990 között pedig az Új Látóhatár című folyóiratot felelős szerkesztője lett. Munkáiban főleg irodalomtörténeti, történelmi és politikai kérdésekkel foglalkozik, szinte minden jelentős emigráns folyóiratban jelentek meg írásai.

Spinoza-hír

Kedves Spinoza – barát!

Igazán meglepett a holland király kitüntetése, de még ennél is jobban meghatott
az a számtalan reakció, amit a Spinoza-barátoktól, ismerősöktől a kitüntetést
követően kaptam. Az igazán meleg hangú gratulációk száma meghaladta az ezret.
Meglepett milyen sok gratulációt kaptam külföldről is, Amerikától Franciaországig
és még ennél is többet Erdélyből valamint a Felvidékről. Az elmúlt napokban melegen
gratuláltak nekem buszon, villamoson, színházban, sőt még kirándulva egy erdő közepén is.
E sok gratulációt képtelenség egyenként megköszönni, ezért így és most köszönöm meg mindenkinek.

A gratulációk sokasága és tartalma arról győzött meg, hogy a Spinoza Színház valóban egy jó hely
és az erőfeszítés nem volt hiábavaló. Viszont mindez nem csak az én erőfeszítésem volt,
hanem a Spinoza kis csapatáé, elsősorban az alábbi három munkatársamé:

Véner Orsi - művészeti titkár
Csorba Matyi - technikus
Takács Imre - üzletvezető

Mindenkinek mindenért sok-sok köszönet!

Sándor Anna