A Múlt és Jövő hírlevele
Levelek koronavírus idején
Kedves olvasóink, kedves barátaink!
A
gondolat, hogy a sabat közeledtével újabb hírlevéllel szólítsunk meg
benneteket, s a hozzátok szólásunk témája előbb született meg, mint a
tegnapi (2020. március 27.) reggeli közlemény a kijárási tilalom
bejelentéséről. (Amely – ezt se mondtuk ki soha nyíltan – olvasóink,
jóakaróink korosztályát érinti még szigorúbban.)
Igen,
az életünk kiszámíthatatlan és kiszolgáltatott fordulatai nem láthatóak
előre. Csak a kétely, hogy egy szellemi fórumnak, mint a mienk, van –e
szerepe a jelenlegi viharos sors- és paradigma változásokban?
Megőrizheti –e funkcióit ezekben a nehéz napokban, s e több emberöltőnyi
időre példátlan (meg)tapasztalat(alatlanság)ban?
Az egzisztenciális kihívások mindent felülírnak.
Ezért
maradunk csendben, s csak halkan ajánlunk elfoglaltságot, olvasnivalót.
Mert azt is érezzük és tapasztaljuk, hogy a hirtelen támadt szabadidő
nem is olyan szabad. Tele van szorongással, félelemmel, kételyekkel.
„Háborúban hallgatnak a múzsák” – és most kegyetlen háborút vívunk a
láthatatlan-megfoghatatlan ellenféllel szemben.
Ezért javasoljuk szinte suttogva azt a fajta épülést, ami, valljuk be, nem háborús körülményekre lett „tesztelve”.
Az
elszigeteltségünkben kergetőző ötletek közül az a gondolat merült föl,
hogy a karantén-lét során amúgy is rohamosan digitalizálódó életünket
úgy színesíthetnénk és hasznosíthatnánk, hogy elkezdjük közzétenni
könyveink utószavait az interneten.
Könyvkiadói
tevékenységünket az vezérli, hogy felmutassuk, netán a kánonba
helyezzük a magyar zsidóság irodalmi teljesítményét. Azt a nemzetek
közül is példátlan gazdagságú kivirágzást, amit a holokauszt oly gyilkos
módon kiszántott, s amelynek az emlékezete, utóélete is magán viseli a
gyökértelenítés gyakorlatát. Ezért a Múlt és Jövő szépirodalmi könyvei,
sőt életműsorozatai megpróbálják a visszaboronálást a magyar kultúra
humuszán. Minden könyvünk tartalmaz utószót, ami a szerzőt és korát
igyekszik visszaszervíteni a jelenlegi olvasó tudatába. Ez különösen
fontos ma, amikor a jelenlegi NAT (Nemzeti Alap Tanterv) kerek-perec
kinyilvánította, hogy olyan irodalmi alkotó, aki azonosságát a
zsidóságából - is - meríti, az nem számíthat a magyar kultúra „kollektív
emlékezetére”. (Élen Kertész Imrénkkel, bocsánat: „Imre Kertésszel”.)A magunk szerény erejével és eszközeivel – amig élünk, még az egzisztenciánkat sok szempontból veszélyeztető koronavírus idején sem! – NEM HAGYJUK. S ezzel be is teljesítjük – de legalább ki is mondjuk a tényét - a kettészakítottságat, amely bennünket egy másik kulturális és történelmi emlékezet mentén épít fel.
Első levelünkben ötletszerűen dobtuk be a „Hajnali imádság” költőjét (lehet hívő embernek ezt kihagyni a tananyagból?) mint nagy vígasztalóét. (Ide tedd be a Somlyó előadás filmje linkjét.)
Ha vele kezdünk, akkor kezdjük vele a mélyebb megismerkedést, elsősorban Zsoldos Sándor, az egyetlen, de annál lelkiismeretesebb Somlyó Zoltán kutató utószavaival és jegyzeteivel. (Reméljük a kényszer szobafogságot egy Somlyó Zoltán monográfia fölvázolásával tölti, ami már régen dukálna a költőnek.)
Somlyó Zoltán összes művei Regények - Utószó
Somlyó Zoltán összegyűjtött művei II. Versek 1.-Utószó
Somlyó Zoltán összes művei lll. - Nyitott könyv A titkos írás- Utószó
Zsidó mezőkön-Utószó
Minden
kedves címzettünknek - aki részt vesz ezen a karantén-szemináriumon,
aki nem –békés sabatot, és türelmet, egészséget kíván az előttünk álló
megpróbáltatásokhoz.
A Múlt és Jövő közösségeP.S. Az internet túlterheltsége miatt csak a sabat beálta után tudtuk küldeni ezt a szombatköszöntő hírlevelet. „Leitmotív”-kérésünk: továbbítsátok leveleinket e-mailben és facebookon, mivel a szolgáltatók nagyfokú igénybevétele miatt akadozik kézbesítésük.
