Robert Skidelsky —
Edward Skidelsky
Mennyi
az elég?
A pénz imádata - Érvek a jó élet
mellett
Fordította:
Felcsuti Péter
2012 egyik sikerkönyvét tartja a kezében az olvasó. Szerzője Robert
Skidelsky, a University of Warwick Politikai Gazdaságtan Professor Emeritusa,
akinek John Maynard Keynesről írt háromkötetes monográfiája számos
díjat kapott, 1991-ben lovaggá ütötték, 1994-ben pedig a Brit Akadémia
tagja lett, és fia, Edward Skidelsky egyetemi oktató, a University of
Exeter tanára.
Könyvükkel, ahogy írják, az volt a céljuk, hogy „segítsünk
újragondolni, mit is akarunk kezdeni az életünkkel: mi célt szolgál a
pénz, és mit jelent a »jó élet«. Ennek részeként felelevenítettük
azokat a filozófiai és erkölcsi ideákat, amelyek ugyan divatjamúltak,
de korántsem halottak. […] Az emberek igyekeznek a lehető legtöbbet
elérni az adott keretek között, de él bennük a vágy, hogy egy jobb
rendszerben éljenek. Ezzel a könyvvel szerettünk volna segíteni, hogy
közösen megtaláljuk ezt a jobb rendszert. […] Azt szeretnénk, ha a
társadalmi berendezkedés a jó életre ösztönözne – ha megkönnyítené az
emberek számára, hogy kilépjenek a mókuskerékből, például úgy, hogy
felismerik: létezik olyan élet, amelyben a pénzkeresés nem játszik
meghatározó szerepet”.
A két szerző arra keresi a választ, mi az oka, hogy hosszabb időtávot
tekintve egyre több a fejlett országok GDP-je, a boldogság, az élettel
való elégedettség mégsem nő. Miért nem érjük el a Keynes által 2030
körülre megjósolt fejlődés végét, amikor mindenkinek megvan mindene,
amit néhány óra munkával megszerez, és sokkal több a szabadideje, amit
maga oszt be? Mi motiválja az állandó növekedést, a fogyasztás
hajhászását? Korlát szabható-e ennek?
Ahogy a két szerző megállapítja, túl sok a luxus és túl sok az
egyenlőtlenség a jelenkor társadalmában. Sokkal kevesebb időt kellene
pénzcsinálással töltenünk, és jóval többet olyan dolgokkal, amelyek
valóban fontosak: a szabadidővel, a tudással, a barátsággal. Ezekre az
ártalmatlannak tűnő állításokra építve a szerzők radikális politikai
ajánlásokat fogalmaznak meg. Szerintük olyan helyzetet kell teremteni,
amelyben csökken az emberekre nehezedő nyomás, hogy pénzt kelljen
keresniük, amit aztán értelmetlen fogyasztásra fordítanak. Ezért az
állam dolga, hogy minden lakosának rendszeres havi jövedelmet
folyósítson, amely lehetővé teszi, hogy az embereknek, ha úgy döntenek,
kevesebbet kelljen pénzkeresés céljából dolgozniuk. Ezenkívül
csökkenteni kell az ösztönzést a fogyasztásra (luxusadók, más
fogyasztási típusú adók, a reklámra fordított költségekkel ne lehessen
az adóalapot csökkenteni stb.), és növelni az ösztönzést a
megtakarításokra. Emellett lehetővé kell tenni – sőt az oktatással
ösztönözni – az alkotó, az önkéntes, karitatív stb. tevékenységeket.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése