Megjelent Nádasdy Ádám új verseskötete
Nádasdy Ádám: Nyírj a hajambaMegjelent Nádasdy Ádám hetvenedik születésnapjára - Nádasdy Ádám a megszemélyesítés költője. Minden fontos dolog - a magány, a szerelem, a küzdelem - hirtelen személlyé változik verseiben, és minden személyből fogalom lesz. Jelképek erdeje helyett most párás trópusi őserdőkön, árapály-mosta partokon át vezet a versek útja. Olyan idegen tájakon, amiket csak hasonlatokkal tehetünk otthonossá.Nádasdy Ádám hét éve jelentkezett legutóbb verseskötettel. A Magvető Kiadó a legújabb verseket tartalmazó Nyírj a hajamba című könyvvel a hetvenéves szerzőt köszönti. - Megjelenés: 2017. február 8. Ár: 2490 Ft |
Egy vers a kötetbőlÚTBAN A KÖZPONT FELÉ S ha semmiről sem vennék tudomást? Mennék előre, biccentve jobbra-balra: kezicsókolom, szervusz, szia. Meddig jutnék? Lenne-e pofám? Ha visszaköszönnek, az ő bajuk. Mennék előre, hajló sás között. Nem kell érdemi reakció, nem tudok betérni asztalukhoz. Mind szomszédok, szevasztok, jónapot. Nézzem az arcokat? Az utat már tudom, bemagoltam a leckét. A portás előtt (legfőképp!) merev nyakkal kell elmenni, nehogy kérdezzen bármit is. Azt válaszolnám: a Központba, persze. Ott kell lennem, énrám számítanak. Lehet, hogy nem számítanak, de arról most hirtelen nem vennék tudomást. |
Nádasdy Ádám
Költő, nyelvész, műfordító. 1947-ben született Budapesten. 1970-ben szerzett diplomát az ELTE angol-olasz szakán. 1972 óta az ELTE Angol Tanszékének munkatársa.Shakespeare különböző műveit több színházban az ő fordításában állították színpadra.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Elkezd a dolgok végére járni. Versek. (1998), Shakespeare: Drámák. Műfordítások (2001), A rend, amit csinálok. Versek (2002) Ízlések és szabályok. Írások nyelvről, nyelvészetről (2003), Soványnak kéne lenni. Versek (2005), Az az íz. Versek (2007), Shakespeare: Drámák II. Műfordítások (2007), Prédikál és szónokol. Írások nyelvről, nyelvészetről (2008), Verejték van a szobrokon - válogatott és újabb versek 1976-2009 (2010), Shakespeare: Három dráma - Nádasdy Ádám fordításai (2012), A vastagbőrű mimóza (2015), Dante: Isteni Színjáték - Nádasdy Ádám fordítása (2016), Nyírj a hajamba (2017)
Díjai többek közt
Déry Tibor-jutalom (1990), Graves-díj (1993), Füst Milán-díj (2000), Üveggolyó-díj (2010)A Magvető Kiadó további februári újdonságai
Bodor Ádám: Sinistra körzetAz immár klasszikus regény vagy novellafüzér (a műfaji határok a Sinistra körzet esetében is elmosódnak), amelyet Bodor egyik fő műveként tart számon az irodalomtörténet, épp negyedszázada, 1992-ben jelent meg először. Az egyszerre ismerős és holdbéli tájnak ható hegyvidéki terepen kirajzolódó történet a totalitárius rendszer működését mutatja be mély iróniával és fekete humorral egy szigorúan behatárolt, kevés szereplős, groteszk világban. „...(Bodor Ádámot) olvasván egyáltalán nem gondolunk szavakra: megaláztatásokra gondolunk, kiszolgáltatottságra, reményre, fagyra, dérre, erdőre, bűzre, medvére, pálinkára, férfira, nőre. A bársonyfenekű Elvira Spiridonra, a nagy fehér cubákú Aranka Westinre, a buja tündérből szőrös állattá változott Connie Illafeldre, Bebe Tescovinára, akinek a szeme éjszaka világít, mint a hiúzé. ...Hogy mindez realizmus-e vagy szür vagy mágikus - ezen manapság nem érdemes studírozni. Vagy sohase is volt? Egyre bizonyosabb, hogy valaki álmodik minket. E könyv után növekvő kíváncsisággal és konstans rémülettel kérdeznénk, hogy mi van, ha ez a valaki fölébred. Ki?” (Esterházy Péter) |
Takács Zsuzsa: A sóbálványA kortárs líra egyik legjelentősebb alkotója, Takács Zsuzsa az 1990-es évek vége óta a versek mellett rendszeresen ír prózát is. Friss kötete, A sóbálvány az Élet és Irodalom hasábjain 2016-ban megjelent tárcanovellákat gyűjti egybe. Ezek a látszólag könnyed hangvételű írások távol- és közelmúltunkról, napjainkról és közeljövőnkről szólnak, hangvételük a humor és a groteszk határán mozog; az álom- és víziószerűség talán a legszembetűnőbb vonásuk, s emellett egyfajta olvasónaplóként is felfoghatók. A címben is megidézett visszapillantás a könyv egyik fontos motívuma. A főhős, a szerző alteregójának is tekinthető Z. budapesti értelmiségi, aki – némiképp Gregor Samsára emlékeztető módon – „zaklatott álmából ébredve egy áprilisi hajnalon… rettenetes felfedezést” tesz. Ezután nekilát bolyongani álmaiban és ébrenlétében, e kettő köztes-szövevényes terében, vagy inkább mi magunk bolyongunk szövegről szövegre, lapról lapra Z. világában: hol nekividámodva, hol fanyar mosollyal – mindenesetre mindig van min eltöprengenünk, erről a szerző garantáltan gondoskodik. |
Gabriel García Márquez: Bánatos kurváim emlékezeteFordította: Székács VeraGabriel García Márquezt csodálatos írásművészete életében klasszikussá avatta. Már három éve nincs velünk, a minden leírt sorából lüktető vitalitás, a műveit átjáró életigenlés mégis időtlen kortársunkká eleveníti. Regényeit olvasva újabb és újabb rétegek és dimenziók tárulnak fel, titkai az idő múlásával egyre sejtelmesebbek és izgalmasabbak. A Nobel-díjas kolumbiai író epikai univerzuma, Macondo-világa egyszerre klasszikus és kortárs. A Magvető Kiadó ezt a karakteres kettősséget szeretné jobban megmutatni az életműkiadás új dizájnjával. Az új kötet, a Bánatos kurváim emlékezete a szerző időskori remeke, amelyben a főszerep az öregedés gyászáé és a kortalan szerelem ünnepéé. A regény egy aggastyán és egy fiatal lány lehetetlen szerelméről szól. Az író műveiből jól ismert karibi kisvárosi környezetben játszódó történet a képzelet műve, de az önirónia nagyon is valóságos, és a regény minden sorát áthatja. A könyv 2004-ben jelent meg spanyolul, a magyar fordítás pedig néhány hónappal később látott napvilágot először az író életművét legjobban ismerő Székács Vera érzékeny, nagyszerű műfordításában. |
Nicole Krauss: A szerelem történeteFordította: Mesterházi MónikaEgy rég elvesztettnek hitt könyv előkerül, hogy titokzatos módon összekapcsolja egy öregember és egy tizenéves kislány sorsát. Leo hetven évvel ezelőtt egy lengyel kisvárosban beleszeretett egy lányba és megírta A szerelem történetét. A háborús időket túlélő könyv mesés helyzeteket, nagy szerelmeket idézett elő, s főhőséről kapta Alma, a tizennégy éves New York-i lány a nevét. Alma egy napon nekiindul, hogy felkutassa névadóját, és jóra fordítsa családja sorsát. E sorsok találkozása A szerelem története – örömmel és fájdalommal, sírással és nevetéssel átszőtt mese, amely Nicole Krausst napjaink legjobb írói közé emelte. A regényből Radu Mihăileanu, az Életvonat és a Koncert rendezője készített filmet, amely 2017 márciusától látható a magyar mozikban. |
Athenaeum Kiadó
Beck Weathers – Stephen G. Michaud
Túléltem az Everestet
1996 májusában egy elszánt amatőr elindul, hogy megmássza a
csúcsok csúcsát, a Mount Everestet. Sokan döntenek így azon a tavaszon,
professzionális és műkedvelő hegymászók egyaránt – de ebből az
expedícióból alig páran térnek vissza. Nyolcan életükkel fizetnek a
legnagyobb álomért.
El kell telnie csaknem két évtizednek, hogy Beck Weathers, ez a merész és makacs ember megírja saját visszaemlékezéseit a tragikus kalandról. Bár korábban profi hegymászók tollából már több híres könyv született az expedícióról, Weathers beszámolója annyiban más, hogy nem szakmailag igyekszik feltárni az okokat, nem elemez, nem vizsgálódik. Ő személyes benyomásain és egész élettörténetén keresztül, egyszerű szavakkal beszél a fanatizmus határát súroló szenvedélyéről, bevonva az emlékezésbe családtagjait és közeli ismerőseit is. A jeges mozaikokra széttöredező történetben döbbenten olvashatjuk, hogyan hagyták magára a hóban társai, mert halottnak hitték. (Minthogy az is volt.) A klinikai halálból ugyan visszatért, de lefagyott, elhalt végtagjait, eltorzult arcát adta az Everestért, szinte rituális áldozatként…
Néhol hátborzongató, de egyúttal nagyon is emberi hangú olvasmány a Túléltem az Everestet. Végső erőpróbákról, akaratról, kitartásról, hitről és szenvedésről szól – a test és a lélek határmezsgyéjéről.
El kell telnie csaknem két évtizednek, hogy Beck Weathers, ez a merész és makacs ember megírja saját visszaemlékezéseit a tragikus kalandról. Bár korábban profi hegymászók tollából már több híres könyv született az expedícióról, Weathers beszámolója annyiban más, hogy nem szakmailag igyekszik feltárni az okokat, nem elemez, nem vizsgálódik. Ő személyes benyomásain és egész élettörténetén keresztül, egyszerű szavakkal beszél a fanatizmus határát súroló szenvedélyéről, bevonva az emlékezésbe családtagjait és közeli ismerőseit is. A jeges mozaikokra széttöredező történetben döbbenten olvashatjuk, hogyan hagyták magára a hóban társai, mert halottnak hitték. (Minthogy az is volt.) A klinikai halálból ugyan visszatért, de lefagyott, elhalt végtagjait, eltorzult arcát adta az Everestért, szinte rituális áldozatként…
Néhol hátborzongató, de egyúttal nagyon is emberi hangú olvasmány a Túléltem az Everestet. Végső erőpróbákról, akaratról, kitartásról, hitről és szenvedésről szól – a test és a lélek határmezsgyéjéről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése