Egy szamizdat-történet

A NolBlogról átmentett poszt | bdk piréz | 2015. dec. 31. | Közpol, könyv, közélet, politika, sajtó, szamizdat | Szamizdat sajtó, könyvkiadás, illegális kiadók a Kádár-rendszerben

Egy fontos dokumentumanyag megfelelő internetes interpretációja akkor is nemes feladat, ha maga a munkafolyamat nem túl élvezetes, állapítottam meg a rám jellemző bölcsességgel (és szerénységgel, természetesen). Merthogy honlapot építeni önmagában nem rossz dolog, de ha túl sok a méretre vágandó kép és a finombeállítás, akkor elég sok idő megy el mechanikus folyamatok végrehajtására. Viszont ha a beszerkesztendő szöveg érdekes, fontos, akkor még élvezhető is az ilyen munka.

Amiben most szerencsém volt közreműködni, az valami ilyesmi: a rutinfeladatok egyhangúságát enyhíti, hogy értékes dokumentum kerül a világhálóra közreműködésemmel - megfelelő interpretációban egy fényesre optimalizált honlapon, amely bízhatóan néhány fontos kulcsszóval a Google találati listák élére fog kerülni hamarosan.

A szerző a magyar szamizdat könyvkiadás kevéssé közismert alakja, a jó értelemben vett szürke eminenciás, aki, saját visszaemlékezése szerint azért lett szamizdatos és azért szervezett tüntetéseket 1987-89-ben, mert egyszerűen azt érezte, így kell tennie, ez a dolga.
Ajánlom mindenki figyelmébe a három részes visszaemlékezést. Kedvcsinálónak egy részlet:

Viszonyok a szamizdatos társaságban

Bár nagyon nehéz megítélni, de becslésem szerint kb. 300-400-an lehettünk szamizdatosok. Ebbe beleértem a tényleges nyomtatási, kötési, kiadási tevékenységet végzőket, a szerzőket és azokat is, akik nemcsak saját „fogyasztásra” vettek át szamizdatokat, hanem terjesztették, tehát másoknak, ismerősöknek vagy kevésbé ismerősöknek is adtak el kiadványokat. Főleg budapestiek voltunk. Vidékiek is voltak, de azokkal ritkábban, rendszertelenül találkoztunk. Ennyi emberről nem vállalok teljes képet alkotni. Alapvetően a saját szempontomból írom le a dolgokat, azt, hogy én hogyan láttam a kapcsolataimat másokkal.

Először is voltak azok, akikkel csak ritkábban, nem rendszeresen találkoztam. Ilyenek voltak például a Beszélő folyóirat szerkesztői, vagy az Égtájak Között-et készítők. A kapcsolatom ezekkel az emberekkel konkrét, tárgyszerű volt. Volt például valami közös, elvégzendő feladat, kinyomtatandó anyag stb. Ezeket rendben megbeszéltük, és mindenki a megbeszéltek szerint elvégezte a dolgát.

Demszky Gáborral nagyon sűrűn találkoztam, legalább hetente egyszer. Vele voltak közös kiadványaim. Megbeszéltük a dolgokat, és aztán mind a ketten elvégeztük, amit megbeszéltünk. Rendben ment minden. Az egymás közötti viszonyunkra szinte mindenkivel ez volt a jellemző.

*

A kevés kivétel egyike az egyik szamizdat kiadó volt. Neki sok minden nem sikerült, sok könyvet elvittek tőle a rendőrök. Nem csoda, hogy sok kudarc érte, hiszen nem is igazán konspirált. Többnyire a saját, a rendőrök által jól ismert lakásában készítette a szamizdatot, ahelyett, hogy inkább egy kevésbé ismert helyet választott volna. Ez szerintem felért a „nulla” konspirációval. Sértettségében másokra gyakran rosszindulatú megjegyzéseket tett. Szerintem az irigység beszélt belőle. Még a legközelebbi munkatársaival is csak rövid ideig tudott kijönni.

De hangsúlyozni szeretném, hogy a szamizdatosokra nem az ő viselkedése volt a jellemző, ő volt a kivétel. A legtöbb emberrel általában jól lehetett együttműködni. Nem írom le ennek az összeférhetetlen kiadónak a nevét. Neki ma is, amúgy is, elég baja van, melyet elsősorban ő maga okoz magának.

A terjedelmes visszaemlékezés három részben elolvasható ezen a honlapon (katt a címre):

A szamizdat belülről - Kádár-korszak

PS. Egy hónap múlva megszűnik a NolBlog. Posztjaimat már kimentettem, de úgy érzem, addig is érdemes használni. - Már megszünt. Ez onnan kimentett poszt - életrajz - visszaemlékezés - rendszerváltás - illegális sajtó