Üdvözlet az Olvasónak!
Egy könyvkiadónak nincs más választása, mint hogy nagyon
figyel az olvasóira – és az Athenaeumnál ráadásul szeretünk is
kommunikálni könyveink közönségével. Élmények, vélemények, dumcsi.
Nyomulunk a Facebookon, követjük az egyre sokrétűbb könyves blogmédiát –
és persze az olvasóközösségeket is
Amíg egy könyv szereplőjének megítélése a kérdés, vagy arról szól
a diskurzus, mit tennék, ha életben maradt, de nagyon beteg egyik
gyermekünket kizárólag a másik gyerekünk gyilkosának a szívével lehetne
megmenteni (kegyetlen tud lenni a romantikus szórakoztató próza), addig
problémátlan a dolog. A könyvkiadásban is szembe jönnek azonban döntési
helyzetek, amikor véges számú lehetőség közül kell választani pontosan
egyet (folytassunk-e egy sorozatot vagy ne?; ilyen borító legyen vagy
olyan?; megvegyük-e az éppen gazdátlanná lett, szabadon szerződtethető
írót?). Lehetőleg azt az egyet kell választani, amit az olvasók is
szeretnének. Ilyenkor mi a teendő? Mi az, hogy „az olvasók véleménye”?
Hol lehet azt megtalálni? Villog egy led-kijelző a nem létező széksorok
felett, mutatva az olvasók összesített akaratát?
A helyzet az, hogy az örömteli olvasói aktivitás az olvasói
igényének felmérése nem pontos eredményt ad. Illetve, hol azt ad, hol
nem – semmilyen összefüggés nincs a kettő között. Mondom érthetőbben. Ha
egy könyvnek nagy a népszerűsége az olvasóközösségekben, magas az
értékeltsége, gyakran és méltatóan írnak róla, pörög, jelen van, az
egyáltalán nem jelenti azt, hogy a piacon is ugyanakkora a láthatósága,
sőt, azt sem jelenti, hogy egyáltalán mozog a piacon, hogy keresik a
boltokban. És a dolog fordítva is igaz: sokszor a visszajelzésekben
gyakorlatilag nem létező címek az igazán keresettek. Furcsa ez, mégis
így van. Ha valamit jónak gondolnak a megszólaló olvasók, az egyáltalán
nem biztos, hogy az olvasótáborunk számára is jó. Nincs ellentmondás,
csak egy nagyon egyszerű összefüggés: az olvasók többsége csak olvas,
egyáltalán nem szólal meg a könyvekről. Akik szeretnek
kommunikálni is olvasmányaikról, ők a „kemény mag”, egy belső kör, és
ennek a körnek az ízlése és értékválasztásai láthatóan semmilyen
összefüggésben nincsenek a teljes olvasóbázis mozgásával,
magatartásával, választásaival. Sok olyan döntési helyzet van, amikor a
bennünket követő, velünk gondolkodó olvasói közösség nagyon határozottan
ad egy választ, mi mégis tudjuk, hogy bizony nem az a legjobb választás
az olvasóink összessége szempontjából. Olyankor próbáljuk elmagyarázni,
miért döntünk a „népakarat” ellenében. Azért, mert a piaci információk
alapján látjuk, hogy a valódi népakarat (a vásárlók választása a
boltokban) másfelé mutat. Nem mindig könnyű.
Azért meséltem ezt most el, mert azt szeretném megmutatni, hogy
milyen az, amikor a közösségünk teljesen irracionális döntést vár
tőlünk. Darynda Jones: Harmadik sírhant. Egy regénysorozatról van szó,
az első két rész nagyon szerényen működött a boltokban, ezért a széria
elkaszálása mellett döntöttem. Tavaly ősz óta bombáznak bennünket a
sorozat rajongói, összeszámolni sem tudom, hány levélben magyaráztam el,
hogy nagyon sajnáljuk a rajongók csalódottságát, és mi örülnénk a
legjobban, ha folytathatnánk, ám erre a történetre, láthatóan, nincs
kellő volumenű igény Magyarországon. Aztán idén nyárra egész kis
mozgalommá szervezték magukat a könyvsorozat rajongói, és olyan lelkesen
tartottak „nyomás alatt” bennünket, hogy végül nevetve azt mondtam:
legyen, ha tényleg ennyire kell, legyen! Előrendelhetővé tettük a
harmadik részt, és szóltunk a rajongóknak, hogy egy hónapjuk van.
Ha kellő számban megrendelik a címet, a regény megy a nyomdába; ha nem,
akkor a süllyesztőbe. A „kellő szám”-ot úgy állítottam be, hogy elérése
valóban komoly érdeklődést mutasson.
A Harmadik sírhant már a nyomdában van. Én meg örülök. Nem tudom,
mi lesz ezzel a címmel a piacon, de egy biztos: Darynda Jonesnak van az
egyik legkitartóbb rajongói köre Magyarországon. És ha valamit ennyire,
ilyen elszántsággal lehet szeretni (rengetegen rendelték meg hónapokkal
a megjelenés előtt), az csak jó lehet.
Tudom, hogy sokszor nem szabad hallgatni az olvasócsoportok
akaratára, mert nem szignifikáns a véleményük. De érzem azt is, hogy
kell, muszáj mégis. Mert jó érzés együtt örülni. És mert látjuk, hogy
íme, mekkora ereje van a rajongásnak: az olvasói akarat racionálissá tud
tenni irracionális döntéseket is. Darynda Jones… veled vagyok!
Szabó Tibor Benjámin
Főszerkesztő
Ez történt velünk…
Szarvas város kulturális életéért díjat nyert Hartay Csaba!
Hartay Csaba a Facebook oldalán tette közzé a nagyszerű hírt!
„Kulturális jó estét kívánok! Köszönöm az elismerést a városnak,
nagyon megtisztelő! Ilyen díja soha nem lesz Brad Pittnek, az biztos.”
Gratulálunk!
Jodi Picoult bestsellerei megjelentek új köntösben!
Elfogadnád első gyermeked gyilkosának szívét, hogy megmentsd a második életét? (Szívtől szívig)
Valóban átgázolhatunk a gyermekünkért bárkin? (Törékeny)
Te elég jól ismered a gyermeked? (Tizenkilenc perc)
Feláldoznád az egyik gyermekedet a másikért? (A nővérem húga)
Földi Andrea, az Athenaeum Kiadó művészeti vezetője újraálmodta
Jodi Picoult könyveinek borítóit, melyek már megvásárolhatóak a
könyvesboltokban, vagy megrendelhetőek online, a www.lira.hu oldalán!
Események
Mutasd meg magad!
GYÖNGYHALÁSZ szerzőválogató piknik az Athenaeum Kiadó szervezésében
Szeretettel meghívunk minden kedves érdeklődőt az Athenaeum Kiadó kézirat-prezentációs délutánjára, a gödi Ilka csárdába!
Miért érdemes eljönni? A pályakezdő alkotók hamar szembesülnek a
rendkívül éles versennyel. Számtalan kézirat érkezik be naponta egy
kiadóhoz, szinte képtelenség igazán kitűnni a tömegből, még egy igazán
figyelemfelkeltő pályamunkával is. Nagyon jól tudjuk, hogy értékes
kincsek rejlenek a beérkező művek hatalmas csoportjában, és feltett
szándékunk, hogy ezeket a kincseket megtaláljuk, kiemeljük,
publikációhoz segítsük.
A castingon a kiadó munkatársai két körben hallgatják meg a
jelentkezőket. Az első körben mindegyikük öt percben prezentálhatja
művét a zsűri és leendő pályatársai előtt. A legjobb három aspiráns
újabb tíz percben mutathatja be művét, könyvtervét.
A legjobbnak talált kézirat szerzőjének az Athenaeum (a mű alapos vizsgálatát követően) kiadói ajánlatot tesz.
De nemcsak a győztes, hanem minden résztvevő nyer, hiszen
személyes ismeretséget köt a kiadó munkatársaival, megismerkedhet a
hasonló kihívások előtt álló pályatársakkal, és közösségben költhet el
egy finom ebédet a messze földön híres Ilka csárdában.
Időpont: 2015. augusztus 28. 11:00 órától
Helyszín: Ilka csárda, 2131 Göd, Pesti út 93/A (Budapesttől 15 perc)
(http://ilkacsardapanzio.hu/) Újpest Városkapu autóbusz-állomástól 301-es busszal
GPS: N47.700599°, E19.135560°
Zsűritagok:
Szabó Tibor Benjámin az Athenaeum Kiadó főszerkesztője
Fonyódi Tibor regény- és forgatókönyvíró
Földi Andrea az Athenaeum Kiadó művészeti vezetője
Peiker Éva az Athenaeum Kiadó szerkesztője
Kónya Orsolya az Athenaeum Kiadó szerkesztője
További részletek: www.athenaeum.hu
A program Facebook esemény linkje:
https://www.facebook.com/events/1628233000722015/
Pozsonyi Piknik az Athenaeum Kiadóval
Mindenkit sok szeretettel vár Hatala Csenge, Géczi János és Likó Marcell szeptember 5-én 14 órától a Pozsonyi Pikniken!
Gyertek és dedikáltassatok, beszélgessetek a szerzőkkel!
Helyszín: Újpesti rakpart 153-154-es sátor.
További részletek: www.athenaeum.hu
Hírek
A sci-fi világok politológiája
Az Athenaeum 2016-os tavaszi kínálatának vitathatatlanul
legvagányabb darabja lesz Tóth Csaba (a sci-fi világok politológiáját
bemutató) munkája.
Milyen a demokráciák és diktatúrák viszonya a teremtett
univerzumokban? Mi a különbség Snow elnök, Palpatine vagy éppen Paul
Muad’Dib zsarnoksága között? Mennyiben demokratikus a Star Wars régi
köztársasága – és hogyan írnánk le a Klingon politikai rendszert? Hogyan
ábrázolják a science fiction szerzők az egyenlőtlenség és az elnyomás
kérdéseit – hogyan bánnak nőkkel, kisebbségi csoportokkal vagy más
vallású szereplőkkel?
Ezekről és még ezernyi izgalmas kérdésről szól Tóth Csaba
politológus, egyetemi oktató, a Republikon Intézet alapítója készülő
könyve. A szerződést megkötöttük, a könyvet szeptembertől
előrendelhetővé tesszük.
10 könyv a nyárra az Athenaeum Kiadótól
Ez a nyár sem más, mint a többi – tombol a kánikula, és az
emberek elözönlik a strandokat és a vízpartokat, vagy éppen nyakig
felöltözve és betakarózva üldögélnek a takaró alatt a hidegben –, ezért
összeállítottunk olvasóinknak egy tízes listát az Athenaeum Kiadó
könyveiből, melyek garantált szórakozást nyújtanak a fentebb említett
két eset bármelyikében.
1. Hercsel Adél AnyukaLand című könyve egészen biztosan
könnyed szórakozást jelent nemcsak az édesanyáknak, hanem azon nőknek
is, akiknek valaha már megfordult a fejében, hogy majd szeretnének
babát. Adél hol humorosan, hol ironikusan ír mindennapi helyzetekről,
melyekben a várandósság alatt találhatja magát egy nő, és a szülés utáni
kritikus első hónapok eseményeit sem titkolja. A kötetet Földi Andrea
grafikái teszik teljessé.
2. Cecelia Ahern Amikor megismertelek című könyvében ismét
nem hazudtolja meg önmagát: hamisítatlanul bájos és humoros történetet
olvashatunk a munkamániás Jasmine-ről, aki elveszíti munkáját, és persze
a szomszéd férfiről, Mattről. Cecelia Ahern legújabb története
elgondolkodtató, kedves és felemelő, megnevettet és könnyekre fakaszt,
és legfőképp emlékeztet minket arra, hogy az életet élni érdemes.
3. Nemere István 650 kötet után megőrült volna? A való életben nem valószínű, az Őrült regényben
viszont mindenképpen: megalkotta Nemere Istvánt, a szuperhőst! Az író
egy napon bevonul egy elmeklinikára, melynek küszöbét azonnal ostromolni
kezdik addig csendben lapító rosszakarói. A valóság és a képzelet
határai összemosódnak e fiktív önéletrajzban, csupán egyvalami biztos: a
szálak a megcsíphetetlen és legyőzhetetlen Nemere István kezében futnak
össze. Az események szélsebesen pörögnek, a szerző lubickol saját,
utánozhatatlan univerzumában, az olvasó pedig garantáltan a hasát fogja
majd nevettében.
4. Van egy lány. Londonban él, egy cukormázas városban, melynek
színpompás felszíne csupa meglepetést rejt. Különös barátságok és
édes-bús szerelmek szövődnek itt, a honvágy hazájában, a már nem is
olyan új otthonban.
Egy kivándorlás ismerős, mégis líraian egyedi története egy
lányról, no meg például a brit fiúról, aki hozzábújva félig magyarul,
félig angolul azt suttogja a fülébe: let s kifli! Kovács Eszter Let’s kifli
című könyve az Athenaeum Kiadó „Magyarok külföldön" sorozatának nyitó
darabja, izgalmas élménykalauz mindenkinek, aki menni, vagy éppen
maradni szeretne.
5. Üdvözlet a BDSM országában! Tiffany Reisz Az úrnő című
könyve – mely az Eredendő Bűnösök sorozat befejező része – ott
folytatódik, ahol a harmadik kötet félbemaradt: Nora Sutherlin, az
ünnepelt dominatrix, a híres erotikus szerző egy szobában találja magát,
két férfi társaságában. Más körülmények között élvezné ezt a kis
játékot, de most partnerei nem játszani akarnak. Hamarosan megérti: ha
életben akar maradni, fogvatartói Seherezádéjává kell válnia, miközben
bíznia kell abban, hogy szerettei – Wesley, Kingsley, de legfőképpen
Søren – rá fognak jönni, hogyan mentsék meg. Egy halottal azonban nehéz
vitázni, és Marie-Laurie, Kingsley nővére és Søren elhunytnak hitt neje
minden, csak nem kompromisszumkész. Egy sértett nőnél pedig nincs
veszélyesebb ellenség, és bár Nora mindezt tudja, lassacskán mindent
elmesél az asszonynak arról, hogyan lett egy katolikus pap
szeretője, miközben egyre mocskosabb részleteket tár fel a múltból…
6. Emma Chase: Behálózva
Drew-nak szerelmi bánata van, bizony-bizony, életében először
férfi létére elhagyta magát, nem érdekli semmi, mert elveszítette a
szeretett nőt. Ismerős történet? Ugye, hogy nem? Akkor itt az ideje,
hogy elolvassátok Emma Chase Behálózva című könyvét, és garantáltan fetrengeni (is) fogtok a nevetéstől – no meg néha sírdogálni.
„Végre egy olyan szerelmi történet, ami nem csöpög
folyamatosan, ami vicces, de annyira, hogy a párnád csücskét kell
harapnod, hogy ne keljenek fel a szüleid, amikor este olvasod, és
szétröhögöd rajta a fejedet.”
7. Kimberley Freeman: Aranypor
Kimberley Freeman világsikerű családregényében három izgalmas nőt
mutat be a tőle már megszokott érzékenységgel, és a szerelmekkel,
csalódásokkal, sikerekkel gazdagon szőtt, lebilincselő történetben
mindannyian magunkra ismerhetünk.
A hidegháború idején Leningrádban a hétéves, csúnyácska Szonya
életébe egyszer csak beköszönt a szépség: szülei befogadják árván maradt
unokatestvéreit, Natalját és Lénát, és onnantól a három kislány sorsa
elválaszthatatlanul összefonódik. A Szovjetunió bukásával kinyílik
előttük a világ, a hírnévről és gazdagságról álmodozó fiatal nők pedig
immár Nyugaton kezdenek új életet.
„Olvasmányos, fordulatos, család, szerelem, karrier,
csillogás, boldogság és gyötrelem, minden van benne, ami egy jó könyvhöz
kell.”
8. René Barjavel: A nagy titok
Az igazán fontos történeteknek mindössze két témája lehet: a
szerelem és a halál. René Barjavel velünk élő klasszikusa, A nagy titok e
két világerő összecsapását mutatja meg nekünk.
Az 1950-es években, hidegháború legzordabb időszakában egy indiai
rákkutató professzor olyan élettani folyamatokat fedez fel, mintegy
véletlenül, amelyek létezése addig csupán a mesevilágokban volt
lehetséges. Forradalmi tudományos eredmény, ami azonban pánikot kelt a
világ vezetőinek körében. Hamarosan rejtélyes tüzek gyúlnak, minden és
mindenki elég, nyomtalanul eltűnik, aki a nagy titokkal kapcsolatba
került.
A fiatal párizsi orvosnő, Jeanne Corbet is egy ilyen tűzben
veszíti el szerelmét, Roland-t. Elkezdődik az évtizedeken és az egész
világon átívelő nyomozás, amelyben a halált elfogadni képtelen nő az ő
örök szerelmét keresi.
„A Titok mibenléte ötletes és igen érdekes kérdéseket vet fel
az olvasóban. A technikai részletek jól kidolgozottak. Olvasás közben
többször is fennakadtam bizonyos dolgokon és úgy éreztem, hogy most
megtaláltam a gyenge pontot, mely az egész elméleti felépítményt romba
dönti. Már tervezgettem, miként fogom boncolgatni és elemezni a hiba
mibenlétét, azonban Barjavel mindig kifogott rajtam, azzal, hogy pár
oldallal később magyarázattal szolgált, mindig mindenre.”
9. Rachel van Dyken: Egyetlen
Kiersten elsőéves az egyetemen. Még sosem találkozott senkivel,
aki a rémálmait elűzte volna, de olyannal sem, akit ha meglát, a szíve
hevesebben kalapál. A beiratkozáskor azonban összefut egy fiúval ̶
szó szerint ̶, akitől nemcsak kalapál a szíve, hanem egyenesen
kiugrik a helyéről.
Weston, az egyetemi focicsapat nagymenője sok lánnyal találkozott
már. Volt olyan is, aki szexuális zaklatással vádolta. Már éppen
nyugvópontra ért volna az élete, erre besétál az ajtón egy elsőéves,
akinek vadító vörös hajzuhataga van, és zöld szemében olyan titkok
csillognak, amelyeket azonnal meg akar fejteni.
Rachel Van Dyken Egyetlen trilógiájának első kötete egy nem
mindennapi páros történetét meséli el. Megvédhet-e a szerelem a
rémálmoktól? És mi történik, ha a halálos kórral kell szembenézni?
„Ez a könyv sok mindenről szólhat, attól függ kit, mi fog meg a legjobban.
A küzdelemről
Mindenkinek a saját mumusaival kell megbirkóznia, legyen az a
múltja, az életében jelenlévő titkok, egy betegség vagy éppen Mickey
egér….
A barátokról
Semmivel sem kell egyedül szembenéznie az embernek, mert attól, hogy segítséget kér, csak erősebb lesz.
Az életről
A bizonytalan útról, amin néha nevetve, néha sírva avagy éppen félve, de rendíthetetlenül haladunk tovább.
A szerelemről, ami bármit legyőz, ha kitartunk mellette…
Befejezésül a csodákról, ami mindig a legvégső pillanatban jön, az utolsó reményszikra feladásakor.”
10. Louise Walters: Levelek a bőröndből
Ki lehetett az a férfi a II. világháború viharaiban, akinek a
kedvéért szerelme nemcsak a vezetéknevét, hanem keresztnevét is
megváltoztatta?
Roberta Pietrykowski, a 30-as éveiben járó antikvárius minden
társaságból kilóg, így aztán nem jár társaságba. Egyetlen öröme, hogy
munkahelyén, az Old and New Bookstore polcain sorakozó könyvek titkait
lesi: régi képeslapok és levelek után kutat. Családjának féltett titka
kerül elő, amikor édesapja egy bőröndöt hoz be a boltba, tele
könyvekkel. A bőrönd belsejében a Mrs. D. Sinclair név olvasható,
Roberta nagymamájának gyöngybetűivel írva.
Ki lehet Mrs. Sinclair? Ki lehet a titokzatos Jan, ha nem Roberta
nagyapja? Miért nem találja meg Roberta a nagyszülei házassági
kivonatát?
„Nagyon szépen megírt történet, melyben az anyaság központi
szerepet kap, várt és nem várt gyermekek, megszületettek és meg nem
születettek. Olyan az egész, mint egy lassú sodrású folyó, mely a végén a
tengerbe fut. Roberta előtt is lassan, hömpölyögve tárul fel a múlt.
Olyan az egész, mint egy hatalmas, meleg ölelés.”
Boldog születésnapot Paulo Coelho!
Augusztus 24-én ünnepelte Paulo Coelho, a népszerű brazíliai író a 68. születésnapját. Sok boldogságot kívánunk neki!
Régen volt, hogy is volt?
@Flóra_Szentgyörgyi írta Salla Simukka: Vérvörös című könyvéről:
Wow, hát ez… valami… eszméletlen! *o*
Amikor levegőt elfelejtesz venni, annyira sodor magával a
cselekmény, amikor fejbe vág a kérdés, hogy miért nem szenteltem ennek a
könyvnek nagyobb figyelmet? Hallottam róla hideget-meleget, aztán a
könyvtárban egyszer csak szembetalálom magam az első két kötettel.
Hezitálok pár percet, aztán a kíváncsiságom győzedelmeskedik.
A kedvenc színem GoT-os okokból a vörös lett, ezért már maga a
külcsín megbabonázott. Mikor hazaértem, azonnal elkezdtem olvasni,
onnantól pedig nem volt megállás. Amilyen rövidke könyv, annál mélyebb
tartalommal bír.
@csodaszarvas01 írta Kevin C. Powers: Sivatagi madarak című könyvéről:
Drámai. Letargikus. Semmiképpen sem jókedélyű vicces olvasmány,
miért is lenne egy háborús könyv ilyen? Kategóriájában szerintem
nagyszerű. Olvastatja magát, kíváncsian vártam mi lesz Murph
közlegénnyel. Kíváncsi lennék, ki hogyan döntene Bartle helyében. Vajon
helyesen cselekedett? Ha igen, jó ötlet volt hagyni elveszni a barátját,
bajtársát „elúszni” a végtelenbe? Ha nem jól döntött akkor pedig
megérdemelte-e büntetését. Olvassátok el, és döntsétek el.
@Lunemorte írta Jeannette Walls: Az üvegpalota című könyvéről:
Néhány estémet a Walls családdal töltöttem és végig az az érzés
motoszkált bennem, hogy Jeannette is megértene engem, ha elmesélném neki
a saját történetemet. Én megkedveltem őt, megsajnáltam a testvéreit és
látatlanul is meggyűlöltem a szüleit, még ha valószínűleg nem is ez volt
a célja…Sajnos rengeteg gondatlan, felelőtlen szülő vállal gyereket
úgy, hogy közben csak a saját álmát kergeti, ez nagyon önző dolog…Néha
úgy ott lettem volna és bátorítottam volna a kislányt, hihetetlen, hogy
mennyire erős és kitartó felnőtté cseperedett…Az élet kemény és csak az
erősek úszhatják meg ép elmével és tiszta lélekkel a
hányattatásokat…Ehhez nem kis bátorság és akarat kell…
Vajon megépülhet-e az üvegpalota vagy ez is egy álom marad? Mindez kiderül ebből a könyvből…
Szerzők és szerkesztők – avagy gondolatok a könyvkiadásról,
és úgy általában a világról…
A virtuális kaszák világa
A második könyvem (Bakker, azok a csodddálatos férfiak!)
írásakor is már kaptam hideget-meleget, hogy mégis hogyan képzelem én
azt, hogy általánosítok, és ily módon degradálom a férfitársadalmat.
Mondanom sem kell, hogy a hideget a férfiaktól kaptam, a meleget a
nőktől. Hiába mondtam bármelyik alfahímnek, hogy ez „csupán” egy könyv,
ez egy humoros kifigurázás, egy szórakoztatásra hivatott iromány, amely
elsősorban nőknek íródott – a kedélyek nem csitultak. És a könyv még meg
sem jelent…
Sokat gondolkodtam azon, hogy miért lett ilyen ellenséges és
humorérzék nélküli a világ. Mióta van az, hogy, ha valamivel nem értünk
egyet, ha valami nem ínyünkre való, ha valamit mi, magunk nem úgy
gondolunk, akkor rögtön támadunk, ítélkezünk és megbélyegzünk?
Már az első könyvemnél (Bakker, anya lettem!) is
tapasztaltam ezt, amikor jöttek az „ősanyák” a virtuális kaszájukkal és
feldaraboltak engem keresztbe-kasul, amiért le mertem írni, hogy a
gyerek bizony kikészíti néha az embert. „Hát minek szül az ilyen?!” –
jöttek a reakciók.
Nem értem én ezt a mai világot. Illetve értem, csak sajnálom.
Sajnálom azt, hogy mindenki azt hiszi magáról, hogy ő a tökéletes, a
mindenható. Sajnálom, mert mindenki mindent támadásnak vesz, ahelyett,
hogy kicsit gondolkodna az olvasottakon és jót nevetne rajtuk. Sajnálom,
mert a humor, az önirónia és a fiatalos bolondság fényévekre került az
emberektől és mindenben a hátsó szándékot, a kötekedést, a negatívumokat
keresik. Sajnálom, hogy megköveznek ma már mindenkit, aki kimondja,
amit gondol, aki felvállalja, hogy más véleményen van, mint az átlag, és
aki mindig, minden körülmények között kiáll magáért, mert még nem
szippantotta be ez a hatalmas társadalmi gépezet, amit úgy hívunk:
megfelelési kényszer.
Nem értem, miért kellene magyarázkodni azért, mert egy könyvben
leírom azt, amit gondolok a férfiak egy bizonyos rétegéről, amikor
pontosan tudom, hogy vannak kivételek, vannak helyes értékrenddel bíró
pasik, apák, akik még mindig példaképpel szolgálhatnak ebben az
elcseszett világban. Nem értem, miért nem akarnak az emberek nevetni.
Másokon, saját magukon, a világon. Miért jobb magukban fortyogni, miért
jobb kibeszélni és miért jobb utálkozni ahelyett, hogy az élet apró
örömeit keresnék?
Én ugyan be nem állok a sorba. Megkövezhetnek, utálhatnak, de
akkor sem fogom véka alá rejteni azt, amit érzek, gondolok, az alapján,
amit látok, hallok, olvasok és tapasztalok. Lehet egyetérteni, velem
együtt nevetni és lehet lenézni, ezt mindenki maga dönti el. Nehéz
világban élünk. Nevessünk már egy kicsit, könyörgök! Igen, a férfiak
egyszerűek, mint egy amőba, és a nők a hajukat tépik emiatt. Igen, a nők
meg mindent túlbonyolítanak, mire a férfiak a szemüket forgatják és
értetlenül bámulnak ránk. Igen, a férfiaknak a szex az egyik
legkardinálisabb kérdés az életükben. Igen, a nőknek ennél sokkal
fontosabb a „szeretlek” szó. Ez így van évezredek óta, ha tetszik, ha
nem. Ha pedig így van, akkor igenis nevessünk rajta nyugodtan, miközben a
hajunkat tépjük.
Leitner Olga
|
