petőfi-csontok, barguzin, megamorv, csontok, szibéria, petőfi sándor csontjai, dns
From: MTA Sajtó <sajto@titkarsag.mta.hu>
Tisztelt Szerkesztő!
Szíves felhasználására, mellékelten is küldjük az alábbi hírt. Köszönettel vesszük a forrás linkelt feltüntetését.
Forrás:
http://mta.hu/tudomany_hirei/tovabbra-sincs-bizonyitek-az-allitolagos-petofi-csontokra-136069/
Továbbra sincs bizonyíték az állítólagos Petőfi-csontokra
Huszonhat év után újra megpróbálja igazolni a
Megamorv-Petőfi Bizottság, hogy mégis Petőfi Sándor földi maradványait
találták meg Szibériában. A csontokról azonban már 1990-ben
bebizonyosodott, hogy egy nőhöz tartoztak, és ezt az új DNS-vizsgálat
sem cáfolja. III. Richárd angol király néhány napja történt újratemetése
bizonyítja, hogy több száz év múltán is lehetséges történelmi személyek
azonosítása, de egyrészt ott érdemes keresni az eltűntet, ahol a
legvalószínűbb, hogy eltemették, másrészt a tudományos precizitás
mellett kivételes szerencse is kell hozzá.
A
„Petőfi-ügy” 1989-ben kezdődött, amikor a Megamorv-Petőfi Bizottság
(MPB) bejelentette, hogy Petőfi Sándor sírját találták meg a szibériai
Burjátföldön, a Bajkál-tó közeli
Barguzinban.
A feltárt maradványokról igazságügyi orvosszakértők és régészek már
1990 tavaszán megállapították, hogy női csontvázról van szó, tehát nem
lehetnek Petőfi Sándor maradványai. A történészi, hadtörténeti kutatások
szerint a költő Erdélyben, a segesvári ütközetben esett el 1849. július
31-én, és feltehetően a csata áldozatainak tömegsírjában vagy esetleg
egy, a környéken ásott magányos sírban nyugszik.
|
Petőfi az 1844-ben készült dagerrotípián |
A
Petőfinek tulajdonított csontok története 2015. március 13-án vett
újabb fordulatot. Ekkor jelentette be az MPB elnöke, Morvai Ferenc két
kínai szakértővel közösen tartott budapesti sajtótájékoztatóján, hogy a
birtokában levő csontok genetikailag „99,2-99,9%-os hasonlóságot”
mutatnak két ma élő, női ágon leszármazott Petőfi-rokonnal.
A mintákon úgynevezett
mitokondriális DNS-vizsgálatot
végeztek a kínai igazságügyi minisztérium Igazságügyi Orvostani
Intézetében (Judicial Identification Center of the Institute of Forensic
Science), Sanghajban. Az eredményről az MPB egy angol és egy magyar
fordítású, valamint kínai nyelven készült jelentést juttatott el a
Magyar Tudományos Akadémiához. Az
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet
Archeogenetikai Laboratóriumának munkatársai a magyar és angol nyelvű
dokumentumot elemezték, és rámutattak a vizsgálatokból levont
következtetések súlyos hiányosságaira.
Nem cáfolták, hogy a barguzini csontváz egy nőé volt
A
MTA archeogenetikai szakértői mindenekelőtt arra hívják fel a
figyelmet, hogy a csontok ismeretlen holléte miatt a tudományos közösség
számára ellenőrizhetetlenek voltak a mintavétel körülményei. Ráadásul a
jelentés nem tesz említést két fontos hitelességi garancia meglétéről.
Ezek a következők: legalább két minta független vizsgálata, valamint a
kísérletben részt vevők releváns genetikai adatainak közzététele, hogy
az esetleges szennyezést ki lehessen zárni. Minderre feltétlenül szükség
van ahhoz, hogy az ilyen genetikai elemzés megbízható lehessen.
Az
alapvető probléma az, hogy a mitokondriális DNS vizsgálata semmilyen
módon nem alkalmas arra, hogy cáfolja az MTA korábbi szakértői
vizsgálatának véleményét, mely szerint a csontok egykori birtokosa nő
volt. Sanghajban ráadásul csak a mitokondriális DNS egyes szakaszait, az
ún. hipervariábilis I-es és II-es régiót vizsgálták, ám ez más
kromoszomális jellegzetességek vizsgálata nélkül legfeljebb csak a
rokonság kizárására használható, pozitív rokonsági kapcsolatok
igazolására nem. A kínai szakértők által jegyzett dokumentum más
genetikai jellegzetességek vizsgálatát nem tartalmazza. Emellett a
barguzini csontból kinyert mitokondriális DNS-szekvencia – vélhetően a
vizsgálatok közbeni szennyeződés miatt – több ponton bizonytalan, így
eleve nem teszi lehetővé az azonosítást a két élő rokontól vett
mintával.
„Petőfik” sokasága az adatbázisban