2017. június 19., hétfő

Széchenyi és az akadémiai felajánlás


Széchenyi akadémiai felajánlás
Széchenyi István felajánlja birtokainak éves jövedelmét egy Tudós Társaság alapítására (litográfia)

Tisztelt Szerkesztő!

Szíves felhasználására, mellékelten is küldjük az alábbi hírt, amely a http://mta.hu/ oldalon jelent meg. Köszönettel vesszük a forrás linkelt feltüntetését.

Teljesítette-e Széchenyi az akadémiai felajánlását?


A töredékesen megértett vagy szándékosan félremagyarázott információmorzsákból szenzációkat gyártó történeti bulvárban körülbelül száz éve óta fel-felbukkan a vád, miszerint Széchenyi István ténylegesen nem is teljesítette híres akadémiaalapító felajánlását. Mi az igazság: mennyire hitelt érdemlő e vád? Erre a kérdésre válaszolt az mta.hu-n megjelent írásában Fónagy Zoltán történész.

A nevezetes felajánlás 1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlés alsótáblájának ún. kerületi ülésén hangzott el és igen hatásos belépőnek bizonyult a közéletbe a 34 éves huszárkapitány számára.

A szándék bejelentése után 5 nappal, november 8-án Széchenyi három alapítótársával kiállította – József nádornak és az országgyűlésnek címezve – „kötelező nyilatkozatát”: „És ezen alkotmánynak első fundamentum kövéül kívántuk mi következő ajánlásainkat tenni; gróf Széchenyi István egy esztendei jövödelmét, Vay Ábrahám nyolcezer conventionális értékű forintokat. Gróf Andrássy György tíz ezer conventionális értékű forintokat. Gróf Károlyi György fél esztendei jövödelmét.”

A még mindig csak szándéknyilatkozatnak tekinthető „kötelező nyilatkozat” után a jogászok megszerkesztették a négy nagy adakozó közös alapítólevelét, amelyet azután 1826. március 19-én írtak alá. Legrészletesebben a legnagyobb adományozó, Széchenyi István fogalmazta meg vállalását, a többiek egy-egy mondatban csatlakoztak hozzá saját alapítványukkal.

Széchenyi az 1. pontban összegszerűen is meghatározta felajánlását, hiszen a „jószágaim egy esztendei jövödelme” kifejezést – mai értelemben vett vállalati könyvvitel híján – igen tág határok között lehetett értelmezni. „Lelkiismeretesen és magyar érzéssel határozom el Jószágaimnak egy Esztendei jövedelmeit 60.000 azaz Hatvan ezer Conventionális értékü Rhénes forintokba, mellyeknek erejéig magamat és Successoraimat [örököseimet] lekötelezem ezennel következendő Feltételek alatt:” (A „lelkiismeretesen és magyar érzéssel” történő forintosítás hangsúlyozásával nyilván arra célzott, hogy nem a bevallandó jövedelem minimalizálására törekedett, így egészen biztosan nem a „tiszta nyereség” fogalmát értette a súlyos adósságokkal terhelt birtokainak jövedelmén.)

A 2. pontban meghatározta a fizetés módját: „Hogy azon Summát én magamról és Successoraim [örököseim] magoknál megtarthassam és megtarthassák mind addig, míg annak Interesseit [kamatait] mind én pontosan fizetem, mind Successoraim pontosan fizetik.”

Az alapítólevélből egyértelműen kitűnik, hogy Széchenyi nem ígérte, hogy készpénzben letesz 60 000 forintot, hanem azt vállalta – majdani örököseit is kötelezve –, hogy ennek az összegnek mint alapítványi tőkének a kamatait évente be fogja fizetni a Tudós Társaság pénztárába.

Széchenyi kötelezettségvállalásának módjában a kortársak semmi kivetnivalót, semmi szokatlant nem találtak. A korszakban szinte minden jelentősebb alapítvány így jött létre: a felajánlók a felajánlott összeg évi kamatainak fizetésére kötelezték magukat, akár egy intézmény működésének támogatásáról, akár pl. egy ösztöndíj alapításáról volt szó.

Széchenyi vállalását 1848-ig maga, cselekvőképtelen döblingi éveiben, illetve halála után családja lelkiismeretesen teljesítette. Hogy a 3600 forint, amit a gróf, illetve örököse évente befizetett az Akadémia pénztárába, milyen jelentőséggel bírt az egyesületként létrejött intézmény költségvetésében, jól érzékelteti a következő adat. Az Akadémia első 27 rendes tagja közül 12-en kaptak fizetést, mégpedig a Pest-Budán lakók évi 500, a vidékiek 300 forintot. Tehát a 3600 és 6000 forint között mozgó „személyi költségek” több mint felét egyedül Széchenyi alapítványa állta!

További részletek az mta.hu-n: http://mta.hu/mta_hirei/teljesitette-e-szechenyi-az-akademiai-felajanlasat-107808


További információ: Fónagy Zoltánfonagy.zoltan@btk.mta.hu

______________________________

Könyvajánló - Új könyv - Athenaeum Kiadó

 Bánó Attila

Családban a nemzet

Bánó Attila már több kötetben írt a magyar történelem érdekes, olykor elhallgatott eseményeiről. A szerző most saját családjának a történetét kutatta fel. A sárosvármegyei, tapolylucskai és kükemezei Bánók évszázadokon keresztül meghatározó szereplői voltak a magyar történelemnek. Voltak köztük utazók, politikusok, mérnökök, orvosok és katonák. Jelentős szerepet játszottak az 1848–49-es szabadságharcban, valamint a két világháborúban. A több évszázadon végigívelő történet sok izgalmas kérdésre ad választ.
Hogy vált magyarrá egy valódi angol nemes?
Vajon mit írhatott Bánó József Kossuth Lajosnak?
Mit keresett Bánó Jenő Mexikóban? Mi lett a Camilla-telep sorsa?
Milyen rejtélyes esemény történt IV. Károly koronázásakor a Mátyás-templomban?
Mit kérhetett Deák Ferenc Bánó Józseftől?
Hogy néztek ki a korabeli párbajok?
Miért lett orosz keresztneve néhány Bánónak?
Milyen emlékek maradtak fenn a véreskezű Caraffáról?
Vajon miért kellett büntetést fizetnie az ifjú Bánó Miklósnak?
A szerző anekdotáin keresztül nem csupán egy nemesi család történetét ismerhetjük meg, de képet kaphatunk a felvidéki kitelepítésekről, a magyar nemesek ellehetetlenítéséről is.

______________________________________________

MEGHÍVÓ

Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Egyesület, a Magyar Pax Romana és az Egyház és Társadalom c. online folyóirat

Lehet-e? Fórumára
Időpont: 2017. június 19. . hétfő, 17:00 óra
Helyszín: Pesti Evangélikus Egyház Deák téri Gyülekezet Nagytermében  (Bp. Deák tér 4.)

Lehet-e szabad akarat?

Az akarat szabadságának kérdése átszövi az európai kultúrát, a filozófiától a valláson át az egyházig és a jogig. Az utóbbi egy-két évszázadban sokat foglalkoztatta a téma a pszichológusokat is, a legutóbbi időben pedig az egyértelműen természettudománynak tekintett idegtudomány és neurobiológia egyik forró témájává vált. A szabad akarat hívei a deterministákkal folytattak és folytatnak vitát, s ebben a vitában az idegtudomány az utóbbi 2-3 évtizedben olyan új eredményeket produkált, amelyeket sokan hajlanak a deterministák álláspontja melletti bizonyítékként tekinteni. Társadalmi szempontból is élesedik a vita, például olyan precedens nyomán, hogy Amerikában mentettek fel súlyos bűncselekmény, gyilkosság alól elkövetőt azon az alapon, hogy valamilyen agyi sajátosság determinálta a cselekedetét, így nem vonható felelősségre. Tehát morális felelősség vagy biológiai determinizmus. Ez itt a kérdés.

Síklaki István
    Síklaki István

Schmal Dániel
    Schmal Dániel

Kőszegi Ábel
    Kőszegi Ábel


Előadó: Síklaki István szociálpszichológus
Korreferens : Schmal Dániel filozófus
Moderátor: Kőszegi Ábel​

Olvasmányként egy rövid részlet​ Daniel Wegner tanulmányából az alábbi linkre kattintva olvasható:
Daniel Wegner szabad akaratrol es determinizmusrol

Szeretettel várjuk az érdeklődőket a Deák téren, vagy a számítógépek előtt az online közvetítés keretében!
Aki nem tudja sem személyesen, sem online követni fórumunkat, az egy-két nap múlva megtekintheti a felvételt ugyanezen oldalon.

Kérjük, hogy meghívónkat ossza meg barátaival, ismerőseivel!
Kérünk minden Facebookon jelen lévő követőnket, hogy like-olják az eseményünket!

2017. június 9.
Haraszti Dóra, EPMSZ-E titkára