A Magvető Kiadó hírleveleMegjelent Kertész Imre napló- és Darvasi László tárcaregénye |
Kertész Imre: A végső kocsma„Mindig volt egy titkos életem, s mindig az volt az igazi.” Kertész
Imre új kötete szokatlan és a maga nemében páratlan vállalkozás: a 2001
és 2009 között írt naplófeljegyzések és szépirodalmi vázlatok,
töredékek egy megíratlan, s talán meg sem írható regénynek a különös és
fájó történetét idézik meg. Az eredeti regényterv (A szodomai magányos címmel)
még az ötvenes években merült fel az íróban, s évtizedek múltával most
újra megkísérti, más-más tartalmi, formai lehetőségekkel. Ahogy írójuk
évtizedekkel korábban lejegyezte a maga számára, hogy mindig „ugyanazt a
regényt és életet” kell írni, e program most teljesedik ki leginkább és
nyer radikális, gyakran önmagával szemben is kíméletlenül őszinte
megfogalmazást. S noha Kertész Imrének ez a legszemélyesebb könyve, a
szerző maga mégsem azonosul a sikeres Kertész Imre nevű íróval és
márkanévvel – és ez a distancia még
inkább drámaivá teszi e kötet írásának (és mindenkori olvasásának) a
folyamatát. A végső kocsma egy olyan könyvterv, amely ha nem is
készült el, de mégiscsak megvan. Leginkább talán egy kései
Turner-képhez hasonlítható: ha körvonalai el is mosódnak, de mélyeiből
feltűnik „valami rejtelmes derengés: s ez maga a létezés”.(A kötethez felhasznált 2001 és 2003 között írt naplójegyzetek teljes szövege Mentés másként címmel 2011-ben jelent meg a Magvető Kiadónál.) |
Megjelenés: 2014. augusztus 27. Tervezett oldalszám: 404 oldal Méret: 123 x 174 mm Kötés: Keménytábla védőborítóval Tervezett ár: 3490 Ft ISBN: 978 963 14 2773 8 |
Kertész Imre
Kertész Imre 1929. november 9-én született Budapesten.
1944. június 30-án tizennégy évesen Auschwitzba deportálták. Több
koncentrációs táborban tartották fogva, míg végül a lágerek
felszabadítása után, 1945-ben tért haza Magyarországra, ahol
újságírásból és fizikai munkából élt.
2002. október 10-én, a világon először magyar író, Kertész Imre kapta az irodalmi Nobel-díjat. A Magvető Kiadó szerzőjét olyan vetélytársakkal nominálták, mint Philip Roth vagy John Updike. A Svéd Akadémia döntése indoklásában így fogalmaz: „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”. Kertész Imre 1975-ben megjelent, díjazott műve, a Sorstalanság máig az egyik legfölkavaróbb és leghitelesebb Holocaust-regény. A Magvető Kiadónál megjelent művei Sorstalanság (1975), A nyomkereső (1977), A kudarc (1988), Kaddis a meg nem született gyermekért (1990), Az angol lobogó (1991), Gályanapló (1992), A holocaust mint kultúra (1993), Jegyzőkönyv (1993), Egy történet (2002) - Esterházy Péterrel közösen, Valaki más (1997), A gondolatnyi csend, amíg a kivégzőosztag újratölt (1998), Sorstalanság - filmforgatókönyv (2001), A száműzött nyelv (2001), A stockholmi beszéd (2002), Felszámolás (2003), Esterházy Péter-Kertész Imre-Nádas Péter-Bojtár Endre: Kalauz (2003), Kertész Imre hangoskönyv (2005), K. dosszié (2006), Világpolgár és zarándok (Káin és Ábel) 2007), Sorstalanság – hangoskönyv (2007), Európa nyomasztó öröksége (2008), Haldimann-levelek (2010), Mentés másként (2011), Sorstalanság - Díszkiadás a Nobel-díj 10. évfordulójára (2012) A Magvető Kiadónál a szerzőről megjelent művek Földényi F. László: „Az irodalom gyanúba keveredett” – Kertész Imre szótár (2007) Díjai Füst Milán-jutalom (1983), Forintos Díj (1986), Artisjus Irodalmi Díj (1988), Aszú-díj (1989), József Attila-díj (1989), Déry Tibor-jutalom (1989), Az Év Könyve Jutalom (1990), Örley-díj (1990), a Soros Alapítvány Életműdíja (1992), a Soros Alapítvány Díja (1995), Brandenburgi Irodalmi Díj (1995), Márai Sándor-díj (1996), a lipcsei könyvvásár Literaturpreis für die europäische Verständigung nevű nagydíja (1997), Friedrich Gundolf-díj (1997), Kossuth-díj (1997), Jeanette Schocken-díj (1997), a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Budapest Nagydíja (1997), Herder-díj (2000), a Die Welt irodalmi díja (2000), a német Becsületrend tagja (Pour le Mérite 2001 óta), Hans Sahl-díj (2002), irodalmi Nobel-díj (2002), a Győri Könyvszalon alkotói díja (2002), YIVO életmű-díj (2003), Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje – Polgári Tagozata (2003), Goethe-emlékérem (2004), Corine-díj (2004), Citta di Penne-díj (2004), a Sorbonne díszdoktora (2005), a berlini Szabad Egyetemen (Feie Universität) tiszteletbeli díszdoktora (2005), a Német Társaság díja (2006), Ernst Reuter-emlékérem (2006), Cassino város nemzetközi irodalmi díja (2006), a Magyar Kultúra Követe cím (2007), Grinzano-Cesare Pavese különdíja (2008), a berlini Zsidó Múzeum Megértés és Tolerancia Díja (2008), Jean Amery-díj (2009), Vermeil-nagyérem (2011), Magyar Szent István Rend (2014) |
Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs- A nagy Szív Ernő-füzet -Szív Ernővel a világ körül  Vajon
hány élet fér egy életbe? Szív Ernő az Élet és Irodalom és a
Délmagyarország munkatársa csaknem negyedszázada. A regényes életű
hírlapíró ebben a könyvben azoknak a városoknak a történeteit meséli el,
ahol talán otthonosan élt, ám ahol mégsem talált otthonra. Ahány füzet,
annyi város, táj és ország. Berlin, Szeged, New York, Flandria vagy épp
Sylt szigete csalóka díszletek: valójában a lélek fordulatos
bedekkereit olvassuk. Elsirathatjuk Bakó Andrást (Baka István tárcaíró
alteregóját), emlékezhetünk Eörsi Istvánra, találkozhatunk Miss
Marple-lel, Emily Dickinsonnal és Kolumbusz Kristóffal, miközben
bármikor visszatérhetünk Doktor Feketefekete Por és Hamu Restaurantjába.
Csákányos angyalokat, fecsegő nyomozókat, nyeretlen és nyertes
lottószelvényeket, kicsi nyereségeket és hatalmas veszteségeket, gyászt
és szerelmeket találhatunk a
könyvben – vagyis mindent, amit valaha tudni akartunk Szív Ernőről, de
soha nem mertük megkérdezni.
|
| Megjelenés: 2014. augusztus 27. Tervezett oldalszám: 388 oldal Méret: 140 x 215 mm Kötés: Keménytábla védőborítóval Tervezett ár: 3690 Ft ISBN: 978 963 14 3196 4 |
Darvasi László
Darvasi László író 1962-ben született
Törökszentmiklóson. 1986-ban szerzett diplomát a Szegedi Juhász Gyula
Tanárképző Főiskolán. 1990 és 1998 között a Pompeji folyóirat
szerkesztője, jelenleg a Délmagyarország és az Élet és Irodalom
munkatársa.
Több műve megjelent franciául, németül és hollandul. Művei közül többet – A titokzatos világválogatott (Nemzeti Színház, 2008) vagy a Trapiti (Kolibri Színház, 2005) – színpadra alkalmaztak. A szerző portréját Burger Barna készítette A Magvető Kiadónál megjelent művei A lojangi kutyavadászok (2002), Trapiti avagy a nagy tökfőzelékháború (2002), Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim (2003), Trapiti és a Borzasztó Nyúl (2004), A világ legboldogabb zenekara (2005), A titokzatos világválogatott (2006), A könnymutatványosok legendája (2009), Virágzabálók (2009), Pálcika, ha elindul (2012), Vándorló sírok (2012), A zord Apa, avagy a Werner-lány hiteles története (2012), A Háromemeletes Mesekönyv (2013) Díjai A Beszélő című lap különdíja (1992), Szinnyei Júlia-emlékdíj (1993), Déry Tibor-jutalom (1993), Az Év Könyve jutalom (1994), Szép Ernő-jutalom (1994), Krúdy Gyula-díj (1996), Alföld-díj (1996), József Attila-díj (1998), Pro-Literatura díj (1998), IBBY-díj (2003), Szegedért Emlékérem (2003), Brücke Berlin-díj (2004), IBBY Honour List-Díja (2004), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2005), Füst Milán-díj (2005), Mészöly Miklós-díj (2006), Márai Sándor-díj (2008), Magyar Köztársaság babérkoszorúja díj (2009), Rotary Irodalmi Díj (2009), Az Év Gyermekkönyve-díj (2014) Sajtókapcsolat
Árvai Judit
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése